Fél éve volt tegnap, hogy elköltöztünk. Egyrészt fáj a szívünk, mert sok kedves embert hagytunk ott, de szerencsére akivel lehet tartjuk a kapcsolatot. Más részről teljesen úgy érezzük, hogy jó döntés volt.
Itt nem csak a szomszéd fűje zöld, de még a kerítés is kolbászból van, a házak pedig mézeskalácsból...
Na jó, itt sincs kolbászból a kerítés, dolgozni kell.
Mivel mi a munkánkat is magunkkal hoztuk, elég jó viszonyítási alapunk van. Itt többet kell dolgozni, mivel az alap megélhetéshez több pénz kell a drága lakás és rezsi miatt. Viszont az adómentes jövedelemhatár elég magas ahhoz, hogy eleget keresve ne kelljen sokat adózni. Vagyis több marad nálunk, ami megy a lakhatási költségekre.
Megismertünk néhány embert, lettek új ismerőseink is. Itteni magyarok is, és már a szomszédokkal is sokat beszélgettünk.
Már kezdjük felfedezni az itteni lelőhelyeket, legalább is ami az élelmiszert illeti.
A munkához az alapanyagot most még M.o-ról rendeltük, onnan, ahonnan eddig is vettük. Azért hamarosan itt is feltérképezzük a számunkra jó textil üzleteket.
Természetesen mindig jól esik egy kis hazai ízt varázsolni a konyhában:
És a kiadós paprikás krumpli után, ami persze igazi magyar pick szalámival készült, kezdődhet is a munka:
Persze azért ez nem egy nap alatt fog elkészülni... Főleg hogy néhány hete sikerült begyűjtenem egy fájdalmas sérülést, ami azóta is megnehezíti a munkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése