Eltörve, de nem letörve

Néhányan már tudjátok, hogy múlt hét hétfőn történt velem egy kis baleset. Ezért sem blogoltam a múlt héten. Tönkrement a laptopom merevlemeze, ezáltal minden adatom elveszett. Elmentem a közelben lévő számítógépes üzletbe, hogy rendeljek egy új alkatrészt. Hazafelé az utolsó 50 méteren van 10 lépcsőfok. És itt történt a baleset, ugyanis jó nagy hó volt, és megcsúsztam. Akarom mondani ülve tettem meg lefelé ezt a 10 lépcsőt laptoptáskával a kezemben... Azonnal felpattantam, majd haza sántikáltam. Itthon éreztem, hogy ez egy "picit" mintha fájna, de csak a fenekem fájlaltam, semmi mást nem ütöttem meg nagyon, csak egy kicsit a hátam, a lábam és a kezem. SZ mondta, hogy: ahogy ismer engem, tuti eltörtem, csak nem látszik rajtam. Három napig nem igazán tudtam mozogni, és minden mozdulat fájt. De aztán összeszedtem magam, és leültem varrni, befejeztem végre a kettő ruhaszettet a babáknak. Szombaton pedig már a számítógépem újra működő képes lett, SZ megcsinálta és feltelepítette rá a dolgokat.

Aztán most a hét elején már elég jól éreztem magam, de ma reggelre ismét fájdalmasabb lett, meg már sok volt a majdnem két hete tartó állandó fájdalom, így elmentünk a sebészetre. Ott elküldtek a röntgenre. A könnyeim potyogtak a fájdalomtól, miközben a kemény röntgenasztalon feküdtem... Amikor kész lett az eredmény, az asszisztens feltűnően segítőkészen rohant felém a papírral, amivel vissza kellett menni a sebészetre, ő már tudott valamit... Miután sebészeten behívtak, az orvos mondta, hogy foglaljak helyet, de én azt válaszoltam, inkább állnék... Ezután közölte, hogy a medencecsontom szerencsére nem sérült, de a farokcsontom elmozdulásos törést szenvedett. Minimum 6 hét a gyógyulás (hihi, ebből másfél már letelt), és mindenképpen  pihenjek. Persze, hogy pihenek, miután megfőztem, kitakarítottam, és megvarrtam amit kell... Ja, és majd hason fekve kötök.

Szóval eltörtem a csontom, de a kedvem nincs letörve! És most kiveszem a vacsorát a sütőből, majd beveszek egy fájdalomcsillapítót...