gombok

2012. február 17., péntek

Eltörve, de nem letörve

Néhányan már tudjátok, hogy múlt hét hétfőn történt velem egy kis baleset. Ezért sem blogoltam a múlt héten. Tönkrement a laptopom merevlemeze, ezáltal minden adatom elveszett. Elmentem a közelben lévő számítógépes üzletbe, hogy rendeljek egy új alkatrészt. Hazafelé az utolsó 50 méteren van 10 lépcsőfok. És itt történt a baleset, ugyanis jó nagy hó volt, és megcsúsztam. Akarom mondani ülve tettem meg lefelé ezt a 10 lépcsőt laptoptáskával a kezemben... Azonnal felpattantam, majd haza sántikáltam. Itthon éreztem, hogy ez egy "picit" mintha fájna, de csak a fenekem fájlaltam, semmi mást nem ütöttem meg nagyon, csak egy kicsit a hátam, a lábam és a kezem. SZ mondta, hogy: ahogy ismer engem, tuti eltörtem, csak nem látszik rajtam. Három napig nem igazán tudtam mozogni, és minden mozdulat fájt. De aztán összeszedtem magam, és leültem varrni, befejeztem végre a kettő ruhaszettet a babáknak. Szombaton pedig már a számítógépem újra működő képes lett, SZ megcsinálta és feltelepítette rá a dolgokat.
Aztán most a hét elején már elég jól éreztem magam, de ma reggelre ismét fájdalmasabb lett, meg már sok volt a majdnem két hete tartó állandó fájdalom, így elmentünk a sebészetre. Ott elküldtek a röntgenre. A könnyeim potyogtak a fájdalomtól, miközben a kemény röntgenasztalon feküdtem... Amikor kész lett az eredmény, az asszisztens feltűnően segítőkészen rohant felém a papírral, amivel vissza kellett menni a sebészetre, ő már tudott valamit... Miután sebészeten behívtak, az orvos mondta, hogy foglaljak helyet, de én azt válaszoltam, inkább állnék... Ezután közölte, hogy a medencecsontom szerencsére nem sérült, de a farokcsontom elmozdulásos törést szenvedett. Minimum 6 hét a gyógyulás (hihi, ebből másfél már letelt), és mindenképpen  pihenjek. Persze, hogy pihenek, miután megfőztem, kitakarítottam, és megvarrtam amit kell... Ja, és majd hason fekve kötök.
Szóval eltörtem a csontom, de a kedvem nincs letörve! És most kiveszem a vacsorát a sütőből, majd beveszek egy fájdalomcsillapítót...


  

14 megjegyzés:

  1. Ó, te szegény. a nővéremnek is ilyesmi volt, leesett a lóról:-( pihenj!

    VálaszTörlés
  2. Pihenek! Nagyon óvatosan csinálom a házimunkát! És sokat segít SZ!

    VálaszTörlés
  3. Ó, ez szörnyűűűű!
    Nem úgy, mint a két ruhaszett a babákon! ;o)
    Jobbulást, pihenést, a fekvekötés tuti jót tesz!

    VálaszTörlés
  4. Nem semmi :(,pihenést azért iktass be néha,mert az is kell.Gyönyörűt alkottál megint.:)

    VálaszTörlés
  5. Jaj,az nagyon fajdalmas tud lenni tenyleg! Plane mikor elfeledkezel rola es lehuppansz egy szekre. :) Gyogyulast minel elobb!!!

    A kabatok Nagyon sikkesek, es irto jo rajtuk a feher tuzes. Szuper!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm mindenkinek!
    Kathy: nem felejtkezek meg róla, mivel egyfolytában nagyon fáj, járni is alig tudok. Most vettem észre amiről írtál: az nem fehér tűzés, csak valahogy világosnak tűnik a képen a cérna, fénylik.

    VálaszTörlés
  7. Na én is puffantam egyet itt a gép előtt a hírtől. Farokcsont ide vagy oda nagyon vigyázz vele, mert az is a gerinchez tartozik. Amit meg a varrást illeti pont akkor nem pihensz mert azon ülsz ami törött. Inkább csak kötést vállalj fekvő pózba, a laptopot meg csavarozzátok a plafonra a kényelmes olvasásért. :) Jobbulást!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm!
    Ma déltől szigorúan csak pihentem!

    VálaszTörlés
  9. Remélem, már jobban vagy?!
    Nagyon fájdalmas lehetett.

    A lila télikabátokat meg simán én is elfogadnám nagyban magamnak.

    VálaszTörlés
  10. Húú! Basszus! Szegénykém! Milyen "jó" is, hogy dombra épült ez a nyavalyás lakótelep! :(
    Gyógyuljál!
    Ez a ruha szett őrülten izgi, elegáns, vagány!!

    VálaszTörlés
  11. Köszi!
    Valójában nem kellett volna lemennem azon a lépcsőn a parkoló felőli bejárati ajtóhoz, ha valaki nem töri bele a földszinti zárba a kulcsát...

    VálaszTörlés
  12. Most olvasom, hogy mi történt Veled! :(

    Tessék sokat pihenni!! :)

    Jobbulást!! :)

    VálaszTörlés
  13. Én is csak most látom!
    :(
    Azóta már ismételten eltelt egy hét a gyógyulásodból!
    Remélem fájdalmaid csökkentek, egyébként meg az a véleményem, hogy nem vagy normális!!!
    Persze a szó nemesebbik értelmében, mert azt hiszem én is hasonlóan cselekedtem volna...

    VálaszTörlés